Országos Ruszin Önkormányzat - Вседержавноє Русинськоє Самосправованя
Meghívó 2019.04.25
2019. április 17. szerda, 10:16

 
Meghívó 2019.04.26
2019. április 17. szerda, 10:13

 
Pápai Audiencia 2019
2019. március 30. szombat, 10:05
2019. március 27-én Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája, Giricz Vera, az Országgyűlés ruszin nemzetiségi szószólója, Kramarenko Viktor, az Országos Ruszin Önkormányzat elnöke és Ruszinkó Szergej érseki titkár részt vettek Rómában, a Szent Péter téren megtartott pápai audiencián. Őszentsége Ferenc pápa megáldotta azt a fából faragott keresztet és ruszin címert, amelyek a Debrecen-Józsán felépült Görögkatolikus Ruszin Közösségi Ház homlokzatát díszítik majd.  A Vatikáni Rádió magyar nyelvű szerkesztősége ebből az alkalomból interjút készített Kocsis Fülöp érsek-metropolitával. A 2019. március 29-én, 22 órakor a Vatikáni Rádió magyar adásában elhangzott a Nagyméltóságú és Főtisztelendő Kocsis Fülöppel, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitával készült interjú megtalálható a Vatikáni Rádió internetes
archivumában.
 A történelmi jelentőségű eseményről készült részletes beszámolónkkal a közeljövőben fogunk jelentkezni a ruszin nemzetiségi médiában.
 
 
 
 
 
Magyarországi ruszin küldöttség a Pápánál. 
Peter Vértesaljai László interjúja Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolitával. 
 
Peter Vértesaljai László: Nagy szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió stúdiójában Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek- metropolitát, aki a Szent Atyánál járt a héten, szerdán, méghozzá két kísérővel - ők pedig a magyarországi ruszin kisebbségnek a képviselői. Milyen céllal kaptatok a Szentatyával való találkozási lehetőséget érsek atya? 
 
Kocsis Fülöp érsek-metropolita: Valójában én voltam az ő kísérőjük, mert a magyarországi ruszin kisebbségnek az elnöke, Kramarenko Viktor és a szóvivője, Giricz Vera azzal a kéréssel kerestek meg engem, hogy a Debrecenben már fölépült Ruszin Nemzeti Közösségi Házat egy szép címerrel szeretnék díszíteni, és milyen szép lenne, hogy ha ezt a címert Ferenc pápa megáldaná. És akkor elindítottam a folyamatot: megkértem a kollégium új rektorát, Németh Norbert atyát, hogy segítsen nekünk, illetve Habsburg Eduárd (Magyarország vatikáni képviselője – a szerk.) volt az, aki közvetlenül fölkínálta a segítségét, aztán ő is vitt be bennünket, el tudta intézni, hogy Ferenc pápa ezen a napon a pápai kihallgatás során fogadjon bennünket, és természetesen vállalta is. Velem volt még Ruszinkó Szergej, a titkárom, aki egyébként szintén ruszin származású, de ő Kárpátaljáról való, úgyhogy hárman voltak a delegációban a ruszin kisebbségnek a követeikén. És a pápai kihallgatáson nekem nagyon-nagyon megható volt a Pápának a beszéde a kenyérről, ezután én elmondtam nekik (a küldöttségnek - a szerk.) a tanítást. A kihallgatás után pedig a püspököket, bennünket odainvitáltak rövid találkozásra, kézcsókra, és akkor én már jeleztem Ferenc pápának, hogy hát nemcsak a magam nevében jöttem, hanem a magyarországi ruszin kisebbség kérését tolmácsolom, akik szintén itt vannak velem, és majd utána, kérem, hogy áldja meg ezt címert és egy szép fakeresztet, amelyet majd elhelyezünk a debreceni házra. Rábólintott, hogy megteszi, ezt a kérésünket teljesíti, és később pedig, amikor odavezették a világi vendégekhöz, akkor én tolmácsoltam ezt a kérést újra, és akkor találkoztak vele, megáldotta ezeket a szép tárgyakat, úgyhogy ezzel a nagy örömmel viszik most már haza, és helyezzük el Debrecenben ezen a Ruszin Házon ezt a szép címert és a fakeresztet.
 
Peter Vértesaljai László: Ebben az összefüggésben mit hasznos tudni nekünk a ruszinokról, ruténokról, főként vallási értelemben, de létszámban is hol vannak jelen?
 
Kocsis Fülöp érsek-metropolita: A ruszin nép nagyon sokat szenvedett nép, és a mai jelenlegi politikai, nemzetpolitikai helyzetben azért vannak továbbra is nehéz körülmények között, mert nincs anyaországuk, tehát Kárpátalján, Szlovákiában, Magyarországon és még több más országban is vannak jelen nagy számban. A magyarországi ruszin kisebbség kb. egy 5000 fős egység. A legnagyobb számban nyilván Szlovákiában, illetve Ukrajnában vannak, továbbá Szerbiában, de a fő központjuk az Ungvár, Munkács, Beregszász, és ezen a területen történelmileg a monarchia idejében is itt voltak nagy számban, és ők mindig is görögkatolikusok voltak, tehát a görögkatolikus egyházzal nagyon szoros kapcsolatuk van. Ami még nagyon érdekes, hogy az ő nyelvük, a nemzeti nyelvük az egyházi szlávval mondhatni azonos. Tehát a legrégebbi, legősibb szláv nyelvet beszélik ők, amely az írásjelekben is nagyon közeli ahhoz az egyházi szlávhoz, amelyet ószlávnak nevezünk, és ők gyakorlatilag ezen a nyelven beszélnek.
 
Peter Vértesaljai László: Érvényes lenne a - valamilyen értelemben - a hasonlat, hogy ők a csángói az ottani ukrán közös nyelvi nagycsaládnak? 
Kocsis Fülöp érsek-metropolita: Nyelvük ősiségét tekintve igen egyértelműen, egyértelmű, hiszen nyilván az összes szláv nyelvnek megvolt a maga őse, és ezt ma azzal az ószlávval azonosítjuk, amelyet az egyházban használnak ma már. Tehát például ezt az egyházi szlávot használják ezeken a szláv területeken meg Oroszországban is, de nem értik. Csak a nagyon tanult emberek értik azt a nyelvet, amit a templomban énekelnek. Oroszországban is például. De ez így van Görögországban is, hogy van az ősi ógörög, koiné görög, amelytől már jelentősen eltért a mai beszélt görög nyelv, és az egyházi görögöt, az egyházi nyelvet csak a tanultabbak értik, hát ugyanez a szláv nyelven belül is. Viszont a ruszinok, gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy szinte ezen a nyelven beszélnek - egy nagyon érdekes nyelvi és nemzeti jelenség. 
 
Peter Vértesaljai László: Van a ruszin népnek egy nagyon ismert és elismert képviselője? 
 
Kocsis Fülöp érsek-metropolita: Több is van, de akit mi különösen is nagy szeretettel számon tartunk, az Romzsa Tódor Munkácsi görögkatolikus püspök. Aki, megint az ő személye is, egy nagyon markáns jele annak, hogy a ruszin és a magyar közösség nagyon közel áll egymáshoz. Tudniillik Romzsa Tódort mi magyarok is sajátuknak tekintjük. Őrá az volt a jellemző, hogy az egyházmegyéjében sok nemzet volt, és mindig azon a nyelven írt, akikhöz éppen szólt az ő levele. Az ő beszélt nyelve a ruszin volt, de amikor magyarokhoz szólt, akkor magyarul írt, hogyha románokhoz szolt - akkor románul írt. Ezt a hármat tudom egészen biztosan mondani. Így aztán, ahogyan mi nevezzük őt Romzsa Tódornak, ezt végül is így írta alá egyébként, ez is arra utal, hogy ő a magyarságát is sajátjának tekintette. Na most a ruszin mint nép a magyarokkal nagyon közeli, nagyon baráti, tehát mondhatjuk, hogy erősebb mint a magyar-lengyel baráti kapcsolat - csak erről kevesen tudnak, mert nagyon kicsiny nép. Az összlétszámuk az egész világon olyan kb. 70-80 ezer fő. Nagyon szoros a kapcsolat, és ráadásul ők alapvetően főként görögkatolikusok, ezért hát sok szálon vagyunk nagyon jó kapcsolatban és viszonyban velük.
 
Peter Vértesaljai László: Érsek atya, hálásan köszönöm a beszámolót. 
A szerkesztők Vértesaljai László és Somogyi Viktória.
 
 
Meghívó - II: Rákóczi Ferenc ünnepség 2019
2019. március 06. szerda, 21:27

 
A Ruszin Művészet remekei 2018
2018. december 13. csütörtök, 23:23
A Ruszin Művészet remekei
Kövér László köszöntője
Stefánia Palota, 2018. november 17.
 
 
Főtisztelendő Püspök Atya! Tisztelt Szószóló Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kormánybiztos Úr! Tisztelt Ünneplő Közösség!
 
Aki kultúrával foglalkozik, az közösséget is épít. Azok között, akik könyvet írnak és olvasnak, akik zenélnek és zenét hallgatnak, akik képet és szobrot alkotnak illetve gyönyörködnek benne, óhatatlanul egy közösség jön létre: egy irányba fordul a figyelmük, azonos élményből fakadó gondolataik és érzéseik születnek, amelyek észrevétlenül is összekötik őket.
 
Térségünkben a gyötrelmes XX. század a túlélőknek megtanította a megmaradás törvényeit: a család, a templom, az iskola  adják legfontosabb természetes kereteit életünknek; a közösségek, amelyekben részt veszünk, s amelyek megtanítanak bennünket az élet legfontosabb dolgaira: beszélni és gondolkodni, különbséget tenni jó és rossz között. Ezen közösségeket  a legtöbben megörököljük, ám aztán életünk egy bizonyos pontján határozottan döntenünk kell mellettük, s nekünk is hozzá kell adnunk a magunkét az életükhöz.
 
A mai  kiállítás egy közösség sikere: a ruszin  nemzeti közösségé, amely óriási erőfeszítéseket tesz nemcsak a megmaradásért, hanem önmaga építéséért, kultúrájának megerősítéséért. 
 
A Családok évében, itt és most gyermekek éneklik anyanyelvükön a nagymamák dalait. Megtaláljuk itt azokat a tárgyakat, amelyek azt a rendkívül nehéz életet, amelyet a ruszin emberek többsége élt, szebbé és ünnepélyesebbé tették; a Bibliát, amelyet nemzedékről nemzedékre adtak az apák a fiúk, az anyák a lányok kezébe, s talán - amint a mi vidékünkön szokás - nemzedékről nemzedékre beleírták a gyermekek születési dátumát; az ünnepi viseletet, amelyet nagy szeretettel készítettek a lehető legjobbra, és díszítettek széppé. De meghallgathatjuk a Hodinka vonósnégyes muzsikáját is, amely arról is beszél, hogy miként kapcsolódik a kárpátaljai kultúra a nagy egyetemes magaskultúrába – miként jelenik meg klasszikus formákban az együtt élő ruszin illetve magyar lélek és gondolat.
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 
Ezer éven át egy kis nép, mely nagyhatalmak állandó viharzónájában él, megtanulja, hogy egyetlen kötelessége van önmagával és a világgal szemben: megmaradni. Túlzással, igazságtalansággal, méltánytalansággal, vad indulatokkal, kegyetlenséggel lehet hódítani; megmaradni csak méltányossággal, türelemmel és arányérzékkel lehet.” – írja rólunk, magyarokról Márai Sándor. Olyan tanulság ez, amelyet egyetlen felelős Kárpát-medencei politikus sem hagyhat figyelmen kívül.
Ezért rögzíti az Alaptörvény – melyre egész államéletünket építjük –, hogy „A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők”. 
 
Ezért mondja ki a Nemzetiségek Napjáról szóló Országgyűlési határozat, hogy  „A nemzetiségek sokszínű kultúrájának, szellemi, tárgyi emlékeinek, hagyományainak megőrzése anyanyelvük ápolása és fejlesztése az egész nemzet számára pótolhatatlan, védendő értéket jelent.
 
Nem szabad elfelednünk, hogy az európai nemzetek közösségét a nemzeti közösségek Európájaként alapították meg a második világháború – vagy mondjuk talán a rendkívül szemléletes német kifejezéssel –, az európai 0 pont után, amikor Normandiától Sztálingrádig romokban hevert a kontinens. 
 
Akkor, amikor mindenki jól értette, hogy milyen fontos a béke, amely a szabadságban gyökerezik, milyen értékes mindenkinek a nemzeti nyelve és kultúrája. Jól értette ezt a diktatúrák megszállásától megszabadult nyugat, amely kereszténydemokrata alapokra húzta fel a közös európai ház épületét – és jól értette a keleti fele, amely egy újabb diktatúra terrorgépezetének rombolását volt kénytelen elszenvedni, mely semmilyen közösséget nem tűrt meg a maga alkotta mesterséges szervezeteken kívül.
 
Azok, akik napjainkban a világot akarják egyetlen állammá gyúrni, hogy aztán majd befolyásuk alá vonják, mindenekelőtt az identitásuktól akarják megszabadítani az embereket: mindattól, ami valahová köti őket. A közösségektől, ahonnan jönnek: a családtól, a nemzettől, az egyháztól. A kultúrától, amely megtartja ezeket a közösségeket.
 
A kor, amelyben élünk világosan megmutatja, hogy kultúra nélkül nemcsak nemzeti közösségek nincsenek, de veszélybe kerülnek a demokrácia alapvető értékei is. Olyanok, mint a szólásszabadság, a lelkiismereti szabadság, a szabad választás joga, a sokat hivatkozott tolerancia megélésének lehetősége, a jogállamiság. Ezért mindenki, aki kultúrát és közösséget épít, az egyszersmind az európai és a nemzeti  megmaradást és a szabad élet lehetőségét is szolgálja.
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 
A kárpátaljai magyarság jelenlegi helyzetén láthatjuk, mit jelent az, amikor választások közeledtével egy népszerűtlen és  felelőtlen politika harminc esztendős nemzeti egyetértést, harminc esztendeje működő jó szomszédsági viszonyt rúg fel azért, hogy a nemzetiségek elleni uszítással növelhesse belpolitikai népszerűségét. Az efféle politika csak olyan nemzetben találhat visszhangra, amely nem hisz önmagában. Nem hisz a saját kultúrájának és közösségének befogadó és megtartó erejében.
 
Meggyőződésem, hogy térségünk nemzetei hisznek önmagukban és saját kultúrájukban, ezért az előttünk álló időben minden olyan politika kudarcra lesz ítélve, amely az etnikai méltányosságra való törekvés helyett az etnikai kirekesztésre tör.
Magyarország minden körülmények között megvédi a területén élő minden nemzeti  közösségét,  és  minden erejét és befolyását latba fogja vetni annak érdekében is, hogy támogassa a külhoni magyar közösségeket abban, hogy szülőföldjükön boldoguljanak, hogy egyidejűleg legyenek lojális állampolgárai azon államoknak, amelyben élnek, és hűséges tagjai maradjanak a magyar nemzetnek.
 
Közép-Európa előtt nemcsak régi veszélyek, hanem új esélyek is állnak: új minőségű együttműködés jöhet  létre a térségben. A XXI. század új veszélyeinek árnyékában és új lehetőségeinek fényében szemmel láthatóan maga mögött hagyja a XX. század balítéleteit, maga mögött hagyja a Párizs környéki békékből következő szembenállást, a Trianon szindrómát: nemzeti közösségeink megerősödésének idejét éljük. Lépésről lépésre jutunk előre, s miközben kiállunk önmagunkért, lehetőség szerint összehangoljuk cselekvésünket: közös terveket készítünk,  közösen tárgyalunk, és  műveljük közös keresztény gyökerű kultúránkat. Tudjuk jól: csak közösségek, egymással együttműködésre kész és képes közösségek képesek megtartani a kultúrát és a szabad, európai életformát.
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 
A ruszin és a magyar nemzet összetartozik. A sorsunk összefonódott – jó időkben és rossz időkben, a nagy pillanatokban és a hétköznapokban egyaránt. Nem feledjük el, hogy a ruszinság a Nagyságos Fejedelem „gens fidelissimája”,  leghűségesebb törzse, amely a legvégső pillanatokig kitartott a magyar szabadság ügye mellett. 
 
S ez a mai napig olyan fontos számukra, hogy az Országos Ruszin Önkormányzat a maga zászlajának kibontását is Rákóczi Ferenc zászlóbontásának napjára igazította. Emlékezünk arra is, hogy az 1. világháború egyik legnehezebb frontszakasza – a Verdunhöz vagy Doberdóhoz hasonlatos pokol – a Kárpátokban húzódott, s hogy egy helyen nyugszanak közös őseink, közös hőseink.
 
Azt sem felejtjük el, hogy az első világháború után, Magyarország idegen katonai megszállása és területi szétszakítása küszöbén, 1918 november 9-én, Ungváron létrejött a Magyar-Rutén Néptanács, amely a rutén nemzeti közösség képviseletében kinyilvánította, hogy ragaszkodik Magyarországhoz és annak területi integritásához.
 
Emlékezünk a békeidőkre is. Arra, hogy nem volt építkezés az Alföldön a Kárpátokból leúsztatott fa nélkül, s hogy nem volt olyan konyha Magyarországon – talán csak a Székelyföldet leszámítva – ahová legalább alkalmanként ne került volna só Szlatináról vagy Máramarosból a ruszin tutajosoknak köszönhetően. Nem volt aratás ruszin aratók nélkül, és a tokaji bor nagy részét is ruszin fuvarosok vitték Lengyelországba,  ruszin mesteremberek munkája is beépült az Országházba.
 
Számon tarjuk az egymással megosztott évszázadokat. Ez pedig azt jelenti: nemcsak közös múltunk van, hanem közös jelenünk, amelyben azért dolgozunk, hogy közös jövőnk is legyen.
A magyarság  tisztelettel és rokonszenvvel követi mindazokat az erőfeszítéseket, amelyekkel Önök a megmaradásukért és gyarapodásukért dolgoznak. Az életet, amelyet közösen élnek. 
Szeretném itt és most is elmondani: a ruszin nemzeti közösség mindig számíthat a magyar nemzetre és számíthatnak Magyarország Kormányára. Mindaz a támogatás és anyagi erő, amelyet hozzáadunk az Önök erőfeszítéseihez – egyebek mellett az oktatás, a hitélet, a közösségépítés és a kultúra ügyéhez – azt a célt szolgálja, hogy az Önök  közössége  sikeres legyen Magyarországon.
 
Engedjék meg, hogy a ruszin himnusz szavaival kívánjak minden jót Önöknek a mai találkozáshoz, és ahhoz a Kárpát-medencei  úthoz, amelyen közösen járunk:
 
Szabadon, békében
Éljen ruszin népem
Ott lakozzék az igazság
És távol a háború
 
Isten éltessen Bennünket, magyarokat és ruszinokat együtt a kárpát-medencei közös hazánkban a következő ezer esztendőben is!